Létezik olyan lármázás, amit meg kell védeni

A zajt mérsékelni, a hangot védeni érdemes. A természet hangjai és az adott város hangulatára jellemző, a mindennapi élethez és a kulturális tevékenységekhez kötődő hangok egyaránt fontosak, és befolyásolják az ott élők életminőségét.

Létezik olyan lármázás, amit meg kell védeni

Mi a közös a londoni Big Ben harangjátéka, a párizsi metróaluljáróban játszó zenészek és a mecseki kisvasút között? Nem csupán az, hogy mindegyik idegenforgalmi látványosság. Egy új szemlélet szerint olyannyira hozzátartoznak a környezethez, hogy a megszűnésükkel szegényebbé válna az adott város jellegzetes hangképe.
Akusztikai szakemberek igyekeznek megkülönböztetni a hangképet a zajtól. Míg az utóbbi régóta kiküszöbölendő, csillapítandó környezeti szennyezésnek számít, addig az előbbi olyan „hangjelekből” áll, amelyek – a vizuális struktúrákhoz hasonlóan – kívánatos, elidegeníthetetlen és emiatt védendő részei egy településnek. Hogy mit kell megőrizni és mit mellőzni, az nem csupán a hangerőtől függ, hanem szubjektív szempontoktól is. Például attól, hogy tudják-e az emberek a zaj eredetét, és milyen kapcsolatban állnak annak kibocsátójával – állítja Berndt Mihály, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. zajszakértője. Nem mindegy, hogy jóban vagyok-e a szomszéddal, aki füvet nyír a hétvégén. Ugyanúgy egészen más benyomást kelt egy megszokott, a városi életritmushoz tartozó hang, mint egy sokkoló, ismeretlen zaj vagy ellenszenves ipari tevékenység moraja.
A városi hangképek védelmének jelentőségével Magyarországon például Pécsett szembesültek, amikor nemrégiben az Európa Zöld Fővárosa címre pályáztak. Ekkor merült föl, hogy a tisztább környezet, a belvárosban a kevesebb autó vagy a zajszintcsökkentés mellett az is szempont lehet, hogy a város milyen hangokat szeretne megőrizni. „A Városháza vagy a dzsámi harangjátéka, az autók elől elzárt Széchenyi tér szökőkútjainak csobogása mellett e körbe sorolják a mecseki kisvasút csattogását vagy az egykori bányászvárosrészeknek a műszakváltást és más akusztikai információkat közlő hangjelző rendszerét is” – említi Berndt Mihály.
„Általában olyan hangokat érdemes védeni, amelyek a közösség számára szimbólummá váltak, rítusokhoz kötődnek, ismétlődőek, és mindenki ismeri az eredettörténetüket” – foglalja össze Körmendy Imre, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke. Egy-egy település életében fontos, ikonikus hang lehet például a helyi kulturális fesztiválok, közösségi események zsivaja, de a városi tömegközlekedés jellegzetes csengetése, csörömpölése is, mint például a  drót vontatta San Franciscó-i „villamosok” kattogása. Akár ipari vagy mezőgazdasági tevékenység zaja is lehet érték, amennyiben az adott város hagyományos megélhetésének, felvirágzásának az alapját adó ágazat megszokott morajáról van szó.
Érdemes figyelembe venni azt is, hogy melyek a kellemes hangok. Bár ez a szempont szubjektív, akusztikusok a „megfelelően összetett” hanghatásokat sorolják e körbe. Mint a természet hangjai (fák, növények susogása, madárcsicsergés, víz csobogása), illetve az emberek által keltett, mesterségesen fel nem erősített zajok (beszéd- és énekhang, zene). Utóbbiak körében az utcazenészek produkciója vagy a játszadozó gyerekek zsivaja mellett kellemes lehet a piac zsongása, a sporteseményen szurkolók ovációja vagy a kávézókkal, teraszokkal teli belvárosban a beszéddel kevert tányér- és kanálcsörgés. A részegek éjszakai ordítozása viszont már nem kellemes zaj: ezért is érdemes meggondolni, hová települ a bulinegyed, a sűrűn lakott belvárosba vagy – mint Bécsben a Grinzing – távol a központtól.
A természet hangjainak azért is van kulcsszerepük egy-egy település életében, mert egyedi, jellegzetes értékük lehet, mint egy belvárosi park madárcsicsergésének, egy tengerparti városban a hullámverés állandó morajának, netán a folyópart csendjének, a vízcsobogásnak. Budapesten a Duna két partját a várostól elzáró autóutak ezért jelentenek akusztikai megpróbáltatást is. A levelek, a madarak és a víz hangjai ugyanakkor azért is fontosak, mert oldják, csökkentik az emberi tevékenység káros és zavaró zajait. A közlekedés gyorsuló ritmusa, az autók számának növekedése és az ipari tevékenység erősödése következtében a városokban folyamatosan emelkedik a zajszint, amit jól mutat, hogy a nagyvárosokban jó pár decibellel nőtt a tűzoltó- és rendőrautók szirénáinak előírt hangereje az elmúlt évtizedekben.
Kutatások szerint a növekvő zajterhelés zavaró hatását hatékonyan képesek mérsékelni a zöld falak, a sövények és a szökőkutak, mesterséges vízesések. De a növények kiválasztásánál sem árt a szakértelem. A fajtától, a levélszerkezettől, a sűrűségtől nagyban függ, milyen hatékonyan csökkenti a zajterhelést. Egy repkénnyel befuttatott házfal rengeteg énekesmadarat is vonzhat, amelyek aztán pokollá tehetik az ott lakók hajnalait, estéit.
A 27 településből összenőtt Budapest hangképét nem egyszerű meghatározni – állítja Körmendy Imre. Más hangok fontosak, otthonosak a budai hegyvidéken, mások a nagytétényi pincék vagy az újpesti gyárak környékén lakóknak. A tudatos védelemmel azonban alig foglalkoznak, mert „az urbanisztika idehaza máig építészszemléletű, a zaj tervezése alig-alig merül fel”. Holott már a kiegyezés évében született ipartörvényben figyeltek ilyesmire, amikor a templomok, az iskolák, a lakóterületek környékén korlátozták a zajos ipari tevékenységet. Ezek a szempontok a második világháború után háttérbe szorultak, a szocializmus igénytelensége közepette pedig még a hetvenes-nyolcvanas években is előfordulhatott, hogy lakótelepek építésére adtak ki engedélyt Ferihegy közelében, pusztán a felszállás biztonságának néhány száz méteres körzetét szem előtt tartva – teszi hozzá a várostervező szakember.
Az európai uniós szabályozás szerint 2004 óta ötévente el kell készíteni a százezer lakosúnál nagyobb települések zajtérképét, és a lakosság bevonásával dönteni kell arról, miképp kezelik a helyzetet. „Ilyen, együttműködésen alapuló közös tervezésre azonban Magyarországon egyelőre csak elvétve van példa” – említi Berndt Mihály. Pedig párbeszédre nemcsak azért lenne szükség, hogy akusztikai szempontból is élhetőbbek és vonzóbbak legyenek a települések, hanem mert a tapasztalatok szerint a közösen átgondolt döntés nagyban befolyásolja a környéken élők viszonyát akár a kellemetlen zajokhoz is. Egy osztrák kisvárosban például, amikor a nagy forgalmú vasútvonalon túlra még autópályát is akartak építeni, a lakosok ragaszkodtak a vonat és az autók közé elhelyezett zajvédő falhoz, noha a szakértők figyelmeztettek: az csak visszaveri és felerősíti a szerelvények robogásának zaját. A fal megépült, a zajszint magasabb lett, a lakosok mégis elégedettek voltak.

Forrás: hvg.hu, Illényi Balázs