A rendelet előrelépést jelent a helyi, családi gazdaságok piaci működésének rendezésében, ezáltal egy újabb hatalmi gesztus, egyben mérföldkő az élelmiszer-önrendelkezés, a helyi termelőkre alapozott élelmiszerellátás filozófiájának térnyerésében.
A rendelet célja elsősorban a kistermelők szűkös értékesítési lehetőségeinek bővítése volt. Ez segítség a vidék gazdaságának, és a fogyasztók könnyebben juthatnak jó minőségű hazai élelmiszerekhez.
Ezzel a szabályozással vidéken tömegek számára válik egyszerűbbé a hozzáférés a helyi, háztáji termelésből származó pluszjövedelemhez.
Az Európai Unió 2004-ben létrehozta az ún. higiéniai csomagot, amely az áruk szabad áramlásának európai elvéhez igazított, egységes élelmiszer-biztonsági standardot állított minden európai élelmiszert előállító üzem elé. Ezt a szigorú szabályozást a nemzetközi kereskedelem feltételeihez szabták. A helyi, esetleg hagyományos módszerekkel, helyi fogyasztásra dolgozó termelők számára ezek a szabályok értelmetlenek, és gyakran szinte betarthatatlanok voltak, az EU ezért is engedélyez bizonyos mértékű feloldásokat.
Ezért született a 14/2006. rendelet, s ennek a gyermekbetegségeit, gyakorlati tapasztalatokból fakadó hibáit küszöböli ki az 52/2010, melynek szellemi alapja az a csomag, melyet 2009 márciusában 17 civil szervezet nyújtott be a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz. Az összefogáshoz egy év alatt rengetegen csatlakoztak, így mára már 53 kistermelői- és vidékfejlesztési érdekekért küzdő szervezet alkotja a koalíciót
A gyakorlatban a módosítások olyan különbségeket rejtenek, mely szerint például a kertjéből a paprikát, paradicsomot korábban csak nyersen, és csak a saját falujában értékesíthette a kistermelő, most viszont akár feldolgozva, lecsóként is értékesítheti, akár a szomszéd megyében található boltban is.
Nézzük meg, miket hoz konkrétan az új szabályozás!
A „kistermelő” tegnaptól fogva olyan személy, aki a megtermelt-begyűjtött árut, vagy a megtermelt alaptermékből készített élelmiszert, jogszerűen kifogott halat egyenesen a végfogyasztónak vagy vendéglátónak adja el.
Az alaptermék és az élelmiszer fázisa között elvégeztethet harmadik féllel is
köztes részfolyamatot, de csak biztosított nyomon követhetőség mellett.
Élelmiszer-biztonsági felelősség a kistermelőt terheli. Áruja értékesítését csak saját maga, vagy közeli családtagja végezheti.
Nem állati eredetű alapterméket, mézet és halat piacon is szabad árulni. Minden egyebet is árusíthat, de ezeket csak a termelés helyszínének helyt adó megyében, vagy az azzal szomszédos megyék határain belül teheti. Kivéve a juh, kecske, szarvasmarha, strucc és emu húsát: ezeket csak közvágóhídi vágás után, saját gazdaságában, otthonában értékesítheti, vagy eladhatja helyi vendéglátónak, kiskereskedőnek. A vásárló kérésére a házhoz szállítás lehetősége is adott, a fent említett távolsági korlátoknak megfelelően.
A megtermelt, előállított élelmiszer helybeni kóstoltatását maximum 16 fős „vendégasztal” formájában a rendelet engedélyezi.
Természetesen a szükséges állategészségügyi, higiéniai szabályoknak például húskészítmények, tej vagy tojás esetében meg kell felelni, ahogy megfelelő csomagolás, és azon a „termelői” termékre vonatkozó információk feltüntetése is kötelező.
A rendelet tehát biztató tendencia, és nagy lépés a kistermelői élelmiszer-termelés elterjedése útján.
A jelenlegi rendeletbe már nem fért bele néhány további kihívás rendezése, a civilek ezeket az ügyeket továbbra is képviselni fogják. Ilyen például a termelői pálinka jogviszonyának rendezése, értékesíthetőségének biztosítása, vagy a „termelői piac” kidolgozása, mely már komolyabb gazdasági átszabályozást igényel.
Figyelmes olvasóink pedig már a fentiekből leszűrhették, hogy egyelőre a házi disznóvágásból származó finomságok helyi kóstolására, árusítására is várni kell még egy kicsit.
Forrás: fvm.gov.hu, Szövetség az Élő Tiszáért, umvp.eu
Illusztráció: programturizmus.hu