OP: Véleményem szerint, megoldást a felsoroltak egyikétől sem remélhetünk. Az ember – éljen bárhol is e földön – önmagától nem fog kevesebbet fogyasztani, és egyelőre nem látom azt a politikát sem, amely képes az embereket a fogyasztáscsökkentésre rákényszeríteni. Ki fogja az autóst kiszállítani az autójából, vagy a háziasszonytól elvenni kedvenc háztartási gépeit, nem is beszélve gyermekeink elektronikai csodáiról vagy a számítógépeinkről. Megoldást, ha van egyáltalán, nem ebben az irányban kell keresnünk, hanem a zöld innováció és az általa elindított harmadik ipari forradalomtól remélhetünk. Ahogy Darwin mondta: alkalmazkodj, vagy kihalsz!
M&H: Gondolja, hogy az innováció, vagy ahogy Ön hívja, a greennováció egymaga elég az üdvösséghez?
Az, hogy a technikai innováció milyen mértékben képes átalakítani életünket, arról az elmúlt évtizedekben a második ipari forradalom alatt (informatika, elektronika, számítástechnika) fogalmat kaphattunk. Elég, ha csak körbenézünk magunk körül. Jómagam még nem vagyok 40 éves, de amikor fele ennyi voltam, még egyetlen darab rádiótelefon sem volt, most pedig egyes nyugati országokban már a 130 százalékos (mindenkinek van, nem is egy telefonja) piaci telítettségről beszélnek, és hamarosan hazánkban sincs család, ahol ne lenne, sokszor nem is egy ilyen készülék. Az a két bélyeg nagyságú pendrive, ami a zsebemben lapul, több mint 30 000 olyan gépnek (Commodor 64) a teljes memóriájával bír, melyet 20 évvel ezelőtt egyetemistaként először kezelhettem. Amikor innovációról beszélünk, akkor azt kell figyelembe vennünk, hogy hatására pár év alatt gyökeres változások elérése lehetséges, legyen szó életvitelünkről vagy az ország ipari szerkezetéről. Ezért mosolygok azokon az érveken, melyeket gyakran hangoztatnak idehaza a zöld fejlesztésekkel szemben, vagyis hogy nem gazdaságos, mert most még két-három forinttal drágább, mint a hagyományos. Ez egyszerűen vakság, a tények és a tendenciák figyelmen kívül hagyása.
M&H: Akkor a megújuló energiaforrás a megoldás? Mindenkinek legyen saját nap- és szélerőműve, ez a jövő?
OP: Ha a megújuló energiatermelés elmúlt évtizedes fejlődését tekintjük, akkor számtalan, az előbb felsorolt példákhoz hasonló látványos fejlődést figyelhetünk meg. 1980-ban, amikor a szélenergia-ipar elindult, még csak 15 méter, 50 kW teljesítményű szélkerekeket telepítettek. Most, 25 évvel később, már tízszer akkora a rotor átmérője és 150-szeres a teljesítménye! Azok az országok (Németország, Dánia, Spanyolország), amelyek ebben akkor fantáziát láttak, most busásan jövedelmező üzleteket tudhatnak a magukénak, virágzó kereskedelmi többlettel, növekvő exporttal és munkapiaci pezsgéssel. Egyedül Németországban a szélenergia-ipar 120 000 főt foglalkoztat.
A helyzet az, hogy bárhová nézünk a megújuló energiatermelés területén az elmúlt évtizedben, azt láthatjuk, hogy a berendezések hatásfoka többszörösére növekedett, miközben áruk a töredékére zsugorodott. Pontosan ellenkező tendenciát mutatva, mint a hagyományos energiahordozók (olaj, földgáz stb.) árai, melyeket mellesleg egyre nehezebb körülmények között, egyre gyengébb minőségben és fogyatkozó mennyiségben tudunk kitermelni.
M&H: A megújuló energiatermelés tehát egymaga képes lesz megoldást adni gondjainkra, vagy más területeken is szükség lesz változtatásokra ?
OP: A harmadik ipari forradalom minden területen változásokat fog hozni. Az egyik legelső az energiahatékonyság. A Környezetvédelmi Bizottságban én voltam a néppárti előadója az energiahatékonyság zöld könyvének. A munka során hetvenöt különböző ajánlást fogalmaztunk meg a hatékonyság növelésére. Hogy egy példát mondjak: mire a türkmenisztáni földgázt kitermeljük, elszállítjuk Oroszországon keresztül Magyarországra, itt feldolgozzuk és különböző műveletek után villamos energiát állítunk elő belőle, melyet elszállítunk további száz kilométerekre, vagy hogy egy vidéki város fürdőszobájában lévő, alig 5%-os hatásfokkal működő villanykörte fényt adjon, addigra a gázban lévő energia 98 százalékát elpazaroltuk. A rendszer bármely eleméhez hozzányúlva, vagy az egész rendszert megváltoztatva, hatalmas eredményeket érhetünk el. Elég, ha a hagyományos 60W-os villanykörténket lecseréljük egy hasonló fényerejű, de ötvenszer hosszabb élettartamú 4W-os LED-re és máris 15-szörös hatásfok-növekedést értünk el. De hatalmas megtakarításokat érhetnénk el a szállítási veszteségek csökkentésével is, például az elektromos energia esetében, ha az Európát behálózó hagyományos vezetékek helyett áttérnénk a kontinentális Super Gridre.
M&H: Mondana erről pár szót?
OP: A Super Grid egy szupervezetési technológián alapuló hálózat, mellyel egyre komolyabban számolnak Európa- és Amerika-szerte. Szupervezető kábeleken veszteség nélkül lehet tetszőleges távolságra villamos áramot szállítani akár egyik kontinensről a másikra is. Szakértők szerint egy kontinensen belüli hálózat kiépítésének lehetősége elérhető közelségbe került. Ez azért is fontos lenne, mert teljesen más alkalmazási környezetet jelentene a megújuló energiatermelés számára, megoldaná az éjszakai és a nappali áramfogyasztás közötti különbségek okozta problémát, továbbá csökkenthetnénk a villamos áram szállításának veszteségeit, ami ma hét százalék körüli. Aki azt mondja, hogy ez lehetetlen, annak érdemes felidéznie a húsz évvel ezelőtti, az újszülött internet megjelenését kísérő, hasonlóan kétkedő megjegyzéseket. Ma műholdak és üvegszálak hálózzák be a világot, és nincs olyan hely a földön, ahol ne lenne internetlefedettség.
M&H: Az energetikán túl milyen területeket érint még a greennováció, például a környezetvédelem területén?
A harmadik ipari forradalom főszereplői a biotechnológia és a nanotechnológia lesznek. Ezek olyan „tiszta” megoldásokat tesznek lehetővé, amelyekről eddig nem is álmodhattunk. Olcsón tudunk majd például tiszta vízhez jutni, ami ma a világ nagy részén jelentős probléma, gondoljunk csak a tengervíz sótalanításának évezredes gondjára. A közlekedésünk is átalakul, autóink fogyasztása a töredéke lesz a mainak, miközben karosszériájuk és alkatrészeik teljes mértékben újrahasznosíthatók lesznek. A második generációs bioüzemanyagok, amelyek a biomassza elgázosításával készülnek, már olyan megújuló és ezáltal környezetbarát energiahordozót jelentenek, amelyek a helyettesítendő kőolajnál sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkeznek majd. Ezzel párhuzamosan fognak hódítani az elektromos hibrid autók, sőt közben épülnek már Európa-szerte a hidrogénhálózatok, amelyek segítségével hamarosan több európai város tömegközlekedésének fő üzemanyaga a hidrogén lesz. Meggyőződésem, hogy nem lesz egyedüli győztes technológia, helyette a mainál sokkal szélesebb spektrumom fognak a technológiák (és mind zöldek) versenyezni. Otthonaink is zöldebbek lesznek, az új anyagok és tervezési megoldások sokkal hatékonyabb, függetlenebb, önellátó rendszerek megvalósítását teszik majd lehetővé. Az új megoldásoknak köszönhetően, alapvetően megváltozik majd szemléletünk olyan iparágakkal szemben is, mint a mezőgazdaság, a gépipar, a vegyipar, az építőipar vagy akár a turizmus. Jelentős erőfeszítések zajlanak például a szén-dioxid-kibocsátás mentes szénerőmű területén, amely a keletkező szén-dioxid befogásán és megkötésén alapulna.
M&H: Mindezekhez azonban rengeteg pénzre van szükség. Ön szerint ezt milyen forrásból lehet előteremteni?
OP: Meglepődne, hogy milyen hatalmas összegek várnak ugrásra és befektetésre készen. Mint az Európai Parlament költségvetési bizottságának (is) a tagja nemrég jártam a londoni Cityben, a világ egyik legnagyobb pénzügyi központjában, ahol a greennováció adta befektetési lehetőségekről, a kockázati tőke bevonásáról tárgyaltunk. Londonban a nagy bankokon belül sorra alakulnak a környezetvédelmi divíziók, melyek feladata, hogy kidolgozzák erre a területre a legvonzóbb pénzügyi konstrukciókat. Kezdeményezésemre, szeptemberben a londoni befektetők segítségével egy konferenciát rendezünk Brüsszelben azoknak a magyar cégeknek, amelyek a bio-, nano-, green- vagy clean-tech területén működnek és innovációik megvalósításához tőkére van szükségük. Nincs kétségem afelől, hogy sikeres lesz a partnerkeresés, és sok jó hazai elképzelést tudunk útra indítani.
Forrás: Ma és Holnap