Tájház és játszótér átadása Hernádon

Két újabb fejlesztés eredményét nyújtották át a község lakóinak: a 2001 szeptemberében átadott és most felújított hernádi Tájház mellett az Erdő utcában került kialakításra új játszótér. A projektek az ÚMVP III. tengelye, Falumegújítás és -fejlesztés intézkedésének támogatásával valósultak meg.

Az év elején azonban igyekeztünk a leghamarabb munkához látni. A terület megtisztítása után mind a játszótér helyén, mint a Tájháznál megkezdődhetett a munka, amely viszonylag rövid idő alatt véget is ért. A játszótér esetében növényritkítást, kerítés építést, játéktelepítést és növénytelepítést, valamint füvesítést végeztünk. Az eltávolított (elöregedett vagy veszélyes) növényeket pótoltuk, sőt többet is elhelyeztünk a területen. A játszótérre hintát, csúszdát és várat, rugós játékokat, polyball-t és homokozót helyeztünk el, valamint pótoltunk egy hiányzó kerítésszakaszt.

A Tájház esetében a tetőcsere volt a legfontosabb munka, de a fal javítását és újrafestését is el kellett végezni. A befejezett munkák után az önkormányzat közhasznú munkásai olyan feladatokat is elvégeztek, amelyek a projektben nem szerepeltek. Ilyen volt pl. a teljes körű kertrendezés, valamint a tornác és a kerítés festése.

Önkormányzatunk április 30-ig benyújtotta az Irányító Hatóságnak a kifizetési kérelmet, május 29-én pedig birtokunkba vettük a megépített és felújított közösségi tereket.

A beruházások az „Esztétikus települési környezet kialakítása a hernádi Tájház felújításával (1. célterület) és közterületi játszótér megépítésével (2. célterület) Hernádon„ című projekt keretében az Európai Unió és a Magyar Köztársaság Kormánya támogatása révén valósultak meg.

*

Folytatódik Ócsa városközponti területének rekonstrukciója

A települési infrastruktúra, a közút és csatornahálózat, valamint a közösségnek nyújtott szolgáltatások fejlesztésére irányuló erőfeszítések eredménye a KMOP támogatás segítségével újjáépített városközponti terület. A kisváros így rendezett körülményeket teremtett a település azon részén, ahol a piaci és közszolgáltatások koncentrálódnak, javítva ezek megközelíthetőségén gyalog, vagy személygépkocsival.

A Bajcsy- Zsilinszky út mintegy 800 méteres szakasza több mint 113 millió forintból újult meg. A kor igényeinek megfelelően kialakított burkolatok (5555 nm), a gyep (2500 nm) és a telepített növényzet (114 fa és 3724 cserje) lényegesen jobb benyomást tehet a városba érkező vendégekre, amely a turisztikai ambíciókat is tápláló település számára korántsem mellékes szempont.

*

Hetedszerre futottunk együtt – 7. Dabasi Futónap

Május utolsó vasárnapján végre nem esett az eső. A kora reggeli készülődés gyönyörű tavaszi időben zajlott, minden adott volt egy kiváló sportprogramhoz. Egyre többen voltunk a dabasi Diego Sportcsarnok előtt, lassan megérkeztek az iskolák csapatai, zajlott a regisztráció és igencsak fogyott az - idén is ingyenes - póló.

Reggel kilenckor már szinte az egész tér a sötétzöld futónapos pólóban pompázott. A támogatók sátránál tömött sorokban álltak a Her-Csi Kft. BOCSI csirkéjét kóstolók. A fő támogató sokféle finom falattal állt az érdeklődők rendelkezésére, magam is kipróbáltam az állatjóléti szempontok maximális figyelembe vételével nevelt csirkéből készült termékeket.

A 3 kilométeres táv rajtja előtt zenés aerobik-bemelegítéssel indult a mozgás, így a startpisztoly jelzésére több száz lelkes résztvevővel indultunk el. Komoly tömeg futott a Dabas Motel és a Yamaha Surman féle kereszteződésig, majd egyre fáradtabban visszafelé. Rengeteg korosztály képviseltette itt magát, a kisiskolásoktól az idősebbekig mindenki lelkesen végigfutotta a távot. A sportolóknak nagyon jól esett a célban kapott üdítő, és a biztató szavak.
Rövid szünet után újabb aerobic bemutató és egyben bemelegítés is kezdődött, ráhangolódva a negyed maratoni távra. A táv több mint 10 kilométer volt, Dabas belterületén, ami 10 órakor kezdődött, szép számú indulóval. A közönség a verseny alatt sem unatkozott, színvonalas táncbemutató kötötte le a közönséget, a fiatalabbak pedig a csarnok mellett parkoló tűzoltóautót csodálhatták. Nem sokat kellett várni az első befutóra sem, akit hangos üdvrivalgás és biztatás fogadott az utolsó métereken. Fantasztikus hangulata volt a célegyenesnek, a hangos szurkolás minden célba érőnek kijárt.

Fél 12 körül pedig elkezdődhetett a támogatók által felajánlott ajándékok, és végül a fődíj sorsolása is. Öröm volt látni a sok boldog arcot, akik könyvet, ajándékkosarat és egyéb nyereményeket vehettek át a színpadon. A Yamaha-Surman által felajánlott minőségi kerékpár is jó helyre került.

Majdnem dél volt, mikor elkezdődtek az eredményhirdetések. Az egy iskolából érkező legtöbb résztvevő kategóriáját a dabasi Gyóni Géza Általános Iskola nyerte, több mint 200 résztvevővel. Utána 10 egyéni kategóriában hirdettek győztest.

Összességében elmondható, hogy ismét igazán színvonalas rendezvényen vehettünk részt, az időjárás, a szervezők és a több mint ezer résztvevő is kitettek magukért. Köszönet illeti a szponzorokat és mindenkit, aki a rendezvény lebonyolításában szerepet vállalt. Az idei verseny is bizonyította, hogy nem hiába tartják a Dabasi Futónapot a térség egyik legnívósabb tömegsport rendezvényének. Jövőre ismét találkozunk!

Igaz István

Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület

További részletek és eredmények a futóversenyről a Csatolmányokban.

*

Lovaskocsis terepbejárás Tatárszentgyörgy és Dabas között

Sokat kellett várni az első lovaskocsis terepbejárásunkra. Az esős időjárás következtében a tervezett turistaúton hétről hétre, mindig volt egy-két olyan szakasz, amin lovas kocsival nem lehet átkelni. Minden kezdet nehéz, bíztattuk magunkat július 6-án reggel, amikor még mindig érkeztek visszamondások a résztvevők részéről.

A kitartó kis csapat bátran mondhatom - nem bánta meg, hogy a gyülekező felhők ellenére kettő órakor Szalai Vilmos tanyáján volt. A hangulatosan felújított parasztházban finom túrós rétessel várt minket a házigazda, és az udvaron csak a mi kedvünkért kiállított különböző korok és tájegységek lőcsöskocsijait csodálhattuk meg. Már csak ezért is érdemes volt eljönni.

Időközben a viharfelhők is eloszlottak és útra indultunk, Majnár Anita hajtotta a lovakat, Vili bácsi mesélt a tájról, Tánczos Anikó, Plutzer Imre három gyermekükkel, Rácz Judit a Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület munkaszervezet vezetője, valamint jómagam gyönyörködtünk a Homokhátságban. A jó levegő és szabadságot sugárzó táj hatására egyre több ötlet született arról, hogyan lehetne népszerűsíteni a jövőbeni Lovas Fogadók Európai Hálózatának turistaútjait, hogyan lehetne bővíteni, kerekebbé tenni a kapcsolódó programokat.

Szó esett lovas szakirodalomra specializálódott könyvtár, kocsi múzeum létrehozásáról, gyalogos és kerékpáros teljesítménytúra szervezéséről. Hasznos lenne egy olyan szakemberek által összeállított előadás sorozat, mely az alapvető lovaglási tudnivalókat foglalja össze, a helyes testtartástól a ló ápolásán át egészen a lóval, mint érző lénnyel való bánásmódig.

De visszatérve a jelenbe, utunk egy kunhalom mellett vezetett el, mely jól láthatóan magasodott ki a síkságból. Messziről is jól látható, s hogy pontosan mi a „célja” az több szempontból közelíthető meg, de az tény, hogy olyan távolságra vannak egymástól, hogy bármelyik tetejéről lehet látni egy másik kunhalmot…

Természetvédelmi terület és lőtér határolja utunkat, emiatt a puszta érintetlen képét láthatjuk. A természetvédelmi területen csak legeltetéssel gondozzák a területeket, ez nekünk abból a szempontból is kedvező, hogy távcsővel egy igen nagy szürkemarha csordát figyelhettünk meg, az Alföld régi időit idéző gémeskút társaságában. Mintha egy festményt látnék… gondoltam, mikor Vili bácsi is megszólalt, mondván: „Akik azt mondják, hogy nincs itt látnivaló, azokat nagyon szívesen elhozom ide, és megmutatom, hogy mi itt a látnivaló.”

Persze jogos a kérdés, hogy az érintetlen terület érintetlenségéből adódó szépség fog-e és milyen mértékben fog változni/károsulni, ha lovas turistaúttal szeljük ketté. Ehhez nagyon fontosnak tartom, hogy utunk önálló helyrajzi számmal rendelkező, jelenleg is létező és mindenki által használható út. Fő szempont továbbá a turistautak kapcsán, hogy az Alföld értékeinek bemutatásával egyúttal felhívjuk a figyelmet arra, hogy mi mindannyian egyénként vagyunk felelősek és mindenkinek egyénileg fontos, hogy még unokái is élvezhessék a táj adta szépségeket.

Három órás utunk a szúnyoginvázió ellenére is gyorsan elröpült, milyen jól jött a tanács: fehér hosszú ujjú inget kell venni, akkor kevésbé csípnek a vérszívók. Ma is tanultunk valami újat, a fehér ing tényleg többet ért, mint a modern kor vívmánya a szúnyogriasztó…

Hazafelé úton – mint ahogy arra Anita felhívta előzetesen figyelmünket – a lovak gyorsabban haladtak, mint az „ismeretlen” felé… A nagyobb tócsában szügyig sárossá vált lovakat nagy „fürdés”, minket pedig a megmaradt rétes várt a tanyán.

Zsófi, a most iskolába készülő kislány az út során mondta, hogy mennyire tetszik neki a lovas kocsizás, és mikor jövünk legközelebb, de azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy a társaság többi tagja is nagyszerűen érezte magát, nagyon sok hasznos információt kaptunk a vidékről és rengeteg új ötlettel lettünk gazdagabbak első terepbejárásunkon Tatárszentgyörgy és a 11-es őrkerület határa között.

Susán Ivett
Projekt menedzser

További fotók a terepbejárásról alább, a Galériában, illetve a Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület weboldalán.

*

Technológiafejlesztés Újhartyánban

Kancsár Zoltánnal ülök az irodájában, és a jelenleg általa gyártott fröccsöntött alkatrészeket vizsgáljuk. Elég széles a paletta, van speciális porszívóalkatrésztől kezdve létra-zárókupakon át a vállfáig sokféle műanyag termék. A – részben - EMVA pályázati forrásból vásárolt modern, a jelenleg elérhető legmagasabb technológiai szintet képviselő fröccsöntő gép folyamatosan gyártja ezeket, kiváló minőségben.

Az egyéni vállalkozóként dolgozó Zoltán már nagyon régen megismerkedett a műanyagiparral, hiszen édesapja a nyolcvanas évek óta ezzel foglalkozik, így természetes volt számára, hogy hasonló területen próbál majd szerencsét. A kecskeméti GAMF-on végzett gépipari és automatizálási területen, majd egy budapesti üzleti iskolát is elvégzett. Édesapja vállalkozásában szakmai és üzletvezetési tapasztalatokat is szerzett, így előbb vagy utóbb a saját vállalkozás beindítása sem volt kérdéses. Kiváló lehetőségnek ígérkezett az EMVA finanszírozású, mikro-vállalkozások fejlesztésére és alakítására az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretein belül kiírt pályázat, amelyben a beruházás 60 százalékára nyerhető vissza nem térítendő támogatás. Ennél jobb alkalom valószínűleg nem lesz a kezdéshez, így Zoltán egy pályázatíró segítségével 2009 januárjában beadta kérelmét a Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesülethez. Az ellenőrzések és a bírálat után szeptemberben végül megszületett a határozat is: Kancsár Zoltán 42 millió forintos technológiafejlesztési kérelme sikeres lett, kiválthatta az egyéni vállalkozói igazolványt, megkezdődhetett a gépvásárlás. Előbb viszont az egész összeget elő kellett teremteni, hiszen ezek a pályázatok utófinanszírozottak. Sajnos a válság miatt manapság nem egyszerű forráshoz jutni, ám végül sikerült, így idén januárban megérkeztek a nagy értékű berendezések és elkezdődhetett a munka. A támogatás feltételeként megszabott három munkavállaló felvétele megtörtént, a megrendelések a válság múlásával szépen gyarapodnak. Idén júniusban a több mint 25 millió forint támogatás is megérkezett a vállalkozó számlájára.

Zoltán véleménye szerint a hőre lágyuló műanyagok piacán jelenleg igen nagy a telítettség, csak a legújabb technológiával előállított, kiváló minőségű termékek gyártása esetén van esély a hosszú távon is eredményes működésre. A vállalkozó ennek érdekében a jövőben is keresni fogja a pályázati lehetőségeket, hiszen a saját példája mutatta meg: érdemes belevágni.

*

Fotópályázat indul II. Házunk-Hazánk 2010 címmel

Dabas Város Önkormányzata, a Kossuth Művelődési Központ, a Galéria Alapítvány és a Dabasi Fotó Klub Egyesület fotópályázatot hirdet II. Házunk-Hazánk 2010 címmel! A pályázaton részt vehet minden magyar fotós, beleértve a határon túli fotósokat is. A pályázat témája kötetlen,szívesen fogadják Magyarország és a Kárpát-medence természeti és épített értékeinek, lakóinak, hagyományainak és a hagyományok őrzésének művészi módon való bemutatását. Egy szerzőtől maximum 4 db papír kép küldhető be. Sorozatot nem fogadnak el. A képek mérete lehetőleg 30x40 cm-es legyen, az ettől való eltérés lehetséges, de csak a rövidebb oldal esetében. A kiállításra elfogadott képeket a rendezők a pályázat propagandájában, katalógusában, a kapcsolódó egyéb tájékoztatókban díjmentesen felhasználhatják.

Minden elfogadott kép kiállításra kerül és bekerül a kiállítás katalógusába. Részletek Inárcs község honlapján olvashatóak.

Forrás: Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület, Dabasi HVI

Cikk megosztása