Az ünnepségen részt vettek a Földművelésügyi Minisztérium, a Magyar Natúrpark Szövetség, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet, valamint a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat képviselői, munkatársai.

A színes forgatagban körültekintő résztvevő láthatta, hogy olyan helyre érkezett, ahol nem lehet pusztán tétlen nézője a történéseknek. Pillanatok alatt azon kaphatta magát bármelyik vendég, hogy tésztát dagaszt, különböző kézművességet próbál ki, kürtőskalácsot süt, vagy a bátrabbakhoz csatlakozva paprikázik. Az sem maradt tétlen, aki nem akart paprika után futni, vagy kézművesedni, mivel finomabbnál finomabb helyi falatok várták az asztalokon.

Az ünnepség jól tükrözte a natúrparkok azon jellegzetes vonását, amely szerint mindegyik annyira életképes, amennyire az adott tájban élők kölcsönös részvételen alapuló együttműködésére épül. Mindemellett a helyi, táji kultúrára, közösségekre épülő, valamint a táj természeti értékeit és adottságait tiszteletben tartó, alkalmazkodó fejlesztést tekinti olyan útnak, amelyen a helytállni és fennmaradni képes települési közösségek létrejöhetnek.

A Magyar Natúrpark Szövetség részvételével működő német, svájci, osztrák, luxemburgi, szlovén, európai szintű együttműködés meghatározása szerint a natúrpark alapvetően helyi kezdeményezésű, tájszintű együttműködés. A táj természeti és kulturális értékeit megőrző, gyarapító helyi közösség- és gazdaságfejlesztési jó gyakorlat célja a vidéki térségek megerősítése.

A több száz európai natúrpark nemzetközi tapasztalatai, az ilyen és hasonló kezdeményezések eredményei alapján kijelenthető, hogy egy tájat a benne otthonra találó élőlények jelenléte, sokszínűsége, az ott élő emberek működő közösségei, megértő és elkötelezett részvétele a közös ügyekben, illetve a táji és környezeti adottságokat figyelembe vevő tevékenységek tesznek élővé. Mindehhez azonban tudatos tervezésre, együttműködésre és az eredmények nyomon követésére, értékelésére van szükség.

Ahhoz, hogy a tájat érintő folyamatokban aktívan és tudatosan részt vegyünk, a tevékenységeket vezérlő kulturális, etikai és gazdasági értékek, működésük tudatosítása és kimondása is fontos. A fenntarthatóság igényének előtérbe kerülése egyre indokoltabbá teszi a táj, mint élettér kezelését, valamint a táj és az ember kapcsolatrendszeréből az ökológiai, kulturális, gazdasági és kiemelten az etikai összetevők vizsgálatát, és az eredmények gyakorlati hasznosítását.

A fenntartható társadalmi élethez, működéshez és fejlődéséhez nélkülözhetetlen a tájban, mint élettérben folyó folyamatok nyomon követése, előrelátó, közösségi tervezése és megvalósítása. A megvalósítás itt teljes folyamatot jelent. A folyamatok eredményes kialakításához és megvalósításához az eszköztár (pl. tervezési eszközök), technikai megoldások (pl. részvételi és térképkezelési technikák) mellett az etikai, értékrendi struktúrák ismerete is nélkülözhetetlen.

A tájértékek és a táj értékének megőrzése, gyarapítása nem valósulhat meg a helyi lakosság, kormányzat és a gazdálkodó szervezetek tagjainak értékőrző, értékmentő munkája, életmódja, hagyományőrzése, ugyanakkor innovatív fejlesztő közreműködése nélkül. Az egyes szereplők, köztük a helyi lakosok is csak azon értékek (számukra mindennapi használati, vallási, gazdálkodási, kulturális ismeretek és objektumok) megőrzésében érdekeltek, amelyek vagy a hétköznapi életük szerves részét képezik (kultúra, munka, identitás, szabadidő tekintetében), vagy tágabb kulturális értelemben kötődnek hozzájuk, esetleg gazdasági haszonnal kecsegtetnek.

Mára már sok szakember számára világos, hogy a szűken vett szakmai értékek és érdekek mentén sem a védett, sem a nem védett természeti, ökológiai értékeket, sem a műemléki, kultúrtörténeti vagy egyéb speciális kulturális értékeket nem lehet megőrizni. Elengedhetetlen, hogy a különböző tájértékek megőrzésében, gyarapításában minél szélesebb körben közreműködjenek a különböző érdekelt szereplők. Az érdekeltség az értékek mentén való elköteleződésből, a közös tudásrétegekből, a közös nyelvezetből és az életfenntartáshoz, vagy a mindennapi élethez való kapcsolódásból ered. Ebben az együttműködésben segítenek a natúrparkok tájszintű hálózatai, amelyek egyben a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat tájszintű hálózatai, egy adott tájban élő szereplők egymás közötti és a tájhoz kötődő kapcsolatrendszere.

A tájértékek és a táj értékének a megőrzése, gyarapítása olyan a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat és a közel ötszáz Integrált Közösségi Szolgáltató Tér célkitűzéseivel is összhangban lévő egyéni, közösségi és társadalmi, egyben gazdasági alapokat feltételez, amelyek lehetővé teszik

  • az egymás közti párbeszédet,
  • egymás megerősítését, motiválását,
  • együttes és személyes felkészülést a feladatok ellátására,
  • a támogatói háttér biztosítását,
  • hogy az eredményeket és a kudarcokat is megfelelően értékeljék,
  • az egyéni, a közösségi és a szervezeti tanulást.

A térségmenedzsment, a tájgondozás során ezért kiemelten kell kezelnünk az egyéni, közösségi és szervezeti kommunikáció és tanulás megvalósítását.

Egy településen, egy tájban gyakran a sok szereplő, de önmagában akár csak egy szervezet, mint például az önkormányzat is több tervet, programot, projektet valósít meg egy időben, vagy egymás követően. Amennyiben eredményeket várunk a különböző tevékenységeink során, akkor körültekintően érdemes eljárnunk a különböző párhuzamosan futó vagy egymás megelőző lépések tekintetében, hogy azok a számunkra és közösségeink számára fontos értékeknek, elvárásoknak megfeleljenek. Az alábbi ábrán összefoglaljuk a legfontosabb önkormányzati és térségi tevékenységek beavatkozási szintjeit, amelyeken a térség- és településmenedzsment, illetve a tájgondozás megvalósul.

Az önkormányzati és térségi tevékenységek beavatkozási szintjei

A bemutatott ábrán látható 1. szinten a tevékenységek, beavatkozások hátterében található, rejtőzködő alapvető értékek, érdekek, nézetek és szükségletek találhatók. A szintek legerősebb összekötőelemét, mind a négy szinten megjelenő kulcsfontosságú jelenségét az értékek, érdekek és nézetek képezik. Ezen alapvető témakörök a legnehezebben megközelíthetők, ugyanakkor tisztázatlanságuk lehet az egyik oka a térségi, települési tervek, költségvetési, pályázati programok, projektek és különböző tevékenységeknek kudarcának, eredménytelenségének, sikertelenségének.

A nézetek és értékek az emberek cselekvést előkészítő képességének kulcsösszetevői. A tervezőképesség ennek a cselekvést előkészítő képességnek egy kiműveltebb változata. A kellően kiművelt tervezőnek és döntéshozónak olyan érzékre és gyakorlati megoldásokra van szüksége, amellyel a társadalmi és szervezeti tanulás keretében a világ dolgai és eseményei, a progresszív, a konzerváló és a regresszív tendenciák közepette ki tudja választani az életbe vágóan fontosakat.

A társadalmi, közösségi részvétel és a társadalmi tanulás keretében a helyi és meghívott szakértők, a felelős döntéshozók és a helyi közösség tagjainak együttműködése, megfelelő munkaszervezéssel és megfelelő intézményi keretek között, fontos forrás lehet annak, hogy a néztek és érdekek ne akadályként, hanem egymást kiegészítve, erősítve jelenjenek meg. Így megfogalmazhatók és elérhetők azok az eredmények, amelyek érdekében a (helyi) gazdaság fejlesztése előtérbe kerül.

Cikk megosztása